Tihany

Tihany nemcsak a régió, hazánk, de Európa egyik gyöngyszeme, ékkő magyar tengerünk közepén. A vulkanikus eredetű félsziget felszínét gejzírek által létrehozott mészkõkúpok színesítik. A sajátos klímának, a két lefolyástalan tónak köszönhetõen számos növény- és állatritkaság található a félszigeten, ezért 1952-ben – elsőként Magyarországon – természetvédelmi területté nyilvánították. Nemcsak a táj szépsége, de a falu varázslatos hangulata és történelmi emlékei is vonzóvá teszik Tihanyt a turisták számára.

Az ország első természetvédelmi területe

Ez szinte mindenki számára ismert, hogy Tihany lett anno 1952-ben az ország elsõ természetvédelmi területe. Rá is szolgált erre a címre akkor is, és azóta is, mert gyönyörû, az ország egyik kiemelkedõen kedvelt kiránduló helye. Az épített értékeken túl egyre többen húznak bakancsot, és járják be a félszigetet gyalogosan. Mindegyik dombjáról más és más panoráma tárul elénk, szinte harapni lehet a jó levegõt, és beszívni a természet érintetlen illatát, hallgatni a madarak jókedvû csicsergését.Télen másik arcát mutatja a természet, sajnos ezt az oldalát ma még kevesen fedezték fel maguknak. Pedig az õszi lombhullás, korcsolyázás a Belső-tavon csakúgy, mint a tavaszi mandulavirágzás más és más illattal, színekkel, harmóniával ruházza fel a tájat, az erdõket. Igazi romantikus sétákra invitál. 

Gazdag szárazföldi élővilág

Számos ritka és védett madárfaj él, és költ a Külsõ-tó elnevezésû természetvédelmi szempontból fokozottan védett területen. A sajkodi öbölben igen gazdag a hal és madárfauna. A belső tónál közel 2000 ürge él. Rengeteg mezei virág nyílik, körüldöngicsélik õket a méhek, a pillangók pihennek szirmaikon. Ezt mind elénktárja, és megmutatja ez a félsziget, csak cipõt kell váltani, letérni az aszfaltos útról. Kikapcsolni a telefont, bekapcsolni az érzékszerveket, részesévé válni a természetnek. Ennyi a titok. Cserébe jutalmul kapunk harmóniát, jó közérzetet, kellemes emlékeket.

Tihany tavai

A tihanyi táj szépségében három tó játszik fontos szerepet: a Balaton, a Külső-tó és a Belső-tó. A felsorolás azonban nem teljes, mert csapadékos években feltűnik a negyedik is: a Rátai-csáva. A félsziget mindhárom beltava egykori vulkáni kráter helyén keletkezett, egyszerűen a csapadékvíz összegyűlése révén. Forrás vagy patak nem táplálja őket, az magyarázza időszakos kiszáradásukat is, melyre az utóbbi évszázadokban mindhárom tó esetében volt már példa. A Belső-tó közvetlenül a falu alatt található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-rel magasabban helyezkedik el, a vulkáni eupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres, ma kedvelt horgászterület. A Külső-tó a félsziget egykori vulkánjának fő kráterében keletkezett, erősen feltöltődött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságában. Az 1800-as évek elején levezető csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófői-séden keresztül a Balatonba vezessék. 

Gazdag vizi élővilág

Gazdag, a vízhez kötődő rovarvilág, különösen sok ritka szitakötőfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltű és hüllő él a tóban, a mocsári teknős (Emys orbicularis) állomány kiemelkedő. A madarak közül itt is költ a nyári lúd (Anser anser) és a barna rétihéja (Circus aeruginosus), az utóbbi években pedig vörös gém (Ardea purpurea) fészkeléséről is tudunk. Fontos őszi táplálkozóhelye a gémféléknek, mivel a sekély víz ideális e fajok vadászati módszereinek. A vonulás előtt gyakran 20-25 nagykócsag (Egretta alba) is tartózkodik egyszerre a tavon. A félsziget harmadik tava, az ún. Rátai-csáva, mely szintén egykori vulkáni kráterből keletkezett lefolyástalan medencében alakult ki, víztükre azonban csapadékos évek tavaszain is alig éri el a fél hektárt. Nyár végére aztán ez a kis tavacska is többnyire kiszárad.