Tihany

Tihany története egészen az őskorig nyúlik vissza, bár ekkor a lakott terület nem a mai ősközség volt, hanem a Vár-hegyen elterülő Óvár. Itt található Magyarország legrégebbi földvára, aminek fejedelmeit a mai Fogas csárdával szembeni parkoló felett temették el. Ezekből a sírhalmokból ma már csak kettő látható, a többi a természet, illetve az emberi tevékenység áldozatául esett. Az azonban bizonyos, hogy már az i.e. 500 körüli “La Tène” kelta kultúra egyik spirituális központja is volt. 1055-ben I. András Tihanyt választotta a család temetkezési helyéül. 

Kelta birodalom

Ahogy a szkíták kelettel kapcsolták össze a Kárpát-medence területét, úgy a kelták nyugattal. Továbbépítették a korábbi népek földvárait, úthálózattal biztosították a kereskedelem és a katonaság mozgását. A kelták és a helyi őslakosság keveredése kitűnik a régészeti leletekből, temetkezési szokásokból, s ez tulajdonképpen változatos színezetet adott az egységes kelta műveltségnek. A Dunántúlon illír-pannon törzsekkel, az Alföldön a szkíta műveltséggel, Erdélyben a dák néppel keveredtek. A kelta népek Kárpát-medencei hatalmának a Dunántúlon a rómaiak, az Alföldön a szarmaták, Erdélyben a dákok vetettek véget. Egyes törzseik, például a boiok és az eraviszkuszok a római uralom alatt is megőrizték önkormányzatukat, népi jellegzetességeiket.

Lacus Pelso Balaton – a történelmi tó

A kelták korában az eredeti tó nemcsak nagyobb volt a mostaninál, de jóval magasabban állt a víz. Ma gyakorlatilag az egész déli partot víz boríthatná a Somogyi- és Zalai-dombságig. A Tihanyi-félsziget ekkortájt sziget volt. A mediterrán táj markáns képét a vulkanikus erők évmilliókkal ezelott alakították ki, amelyről napjainkban a két óriási méretű kalderra tanúskodik. A félsziget területén feltárt régészeti leletek igazolják, hogy azt már az őskor óta emberek lakták. A bronzkor, a vaskor és a római kor népei különösen kedvelték ezt a víztől védet helyet. A rómaiak Lacus Pelsonak nevezték a Balatont, amelyben Tihanynál vízi átkelő hely is volt.

Spirituális híd évszázadok között

A kelták nem fektettek jelentős energiát a hagyományaik és a vallásuk lejegyzésébe, így nagyon kevés kézzelfogható történelmi emlékünk van, amelyre támaszkodhattunk, amikor a mai Tihanyi félsziget történelmét kutatjuk. Azonban annak ténye, hogy a vulkanikus kőzettel, bazalttufával és annak szilárdabb változatával, bazalttal borított térség mindek kor számára különleges spirituális erővel bírt, vitathatatlan. A középkorban történt a mai Tihany település ősének a megalapítása, amikor 1055- ben I. András király itt építette meg a királyi család temetkezőhelyét és föléje monostort, amelybe bencés szerzeteseket telepített. Ezzel vette kezdetét a bencés apátság élete. Azonos korban keletkeztek tihanyi barátlakások a X-XI. század környékén, amelyet bizánci rítusú szerzetesek laktak a XIV. századig.